A veszprémi Ruttner-ház terrakotta díszei 

A veszprémi Jókai Mór utcában álló, romantikus stílusú Ruttner-ház felújítása során júniusban lehetőség nyílt a homlokzati kerámiadíszek vizsgálatára. A homlokzatról leemelt homlokzatdíszek az újabb kutatások és megfigyelések szerint az alsó-ausztriai gyárból, feltehetőleg Wagramból érkeztek az 1860 körül történt átalakítás során. 

Az U alaprajzú, emeletes lakóépület díszítését tekintve tipikus, ugyanakkor kifinomult példája a romantikus építészetünknek. A ház - Lászay Judit kutatásai alapján - Ruttner Sándor megbízásából 1860 körül nyerhette el mai formáját.

A lakóház romantikus megjelenését elsősorban a homlokzat terrakotta díszei határozzák meg. 

Ezek az elemek a helyreállítási munkálatok idejére lekerültek az épületről, ami segíti a motívumok közelebbről történő, alaposabb vizsgálatát.

A terrakotta ornamensek közé tartoznak és a homlokzat markáns részét képezik az osztópárkány alatt meghúzódó, rácsos-törpekonzolos motívum,

a zárópárkány alatti félköríves ívsor, a lizénákat ékesítő rozetták, az ablakok tudor stílusú, törpekonzolokon nyugvó, szögletes szemöldökpárkányai, illetve a romantikus indamotívumok, amelyek az egyes szemöldökpárkányok alatti ívmezőben helyet kapó táblákon, valamint a szemöldökpárkányok akrotérionjain jelennek meg.

Az 1860-as években Magyarországra főként Ausztria első épületkerámiákra specializálódott gyárából, Wagramból, valamint a később alapított, konkurens Wienerberger üzemből szállították a sorozatgyártott terrakotta díszeket. Veszprémben ebben az időben - Ranolder János püspök és építésze, Szentirmay József jóvoltából - elsősorban a Wienerberger gyárból rendeltek épületkerámiákat. Szentirmay kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a Wienerbergerrel, amit jól mutat, hogy első felesége, Nunkovics Klára sírját egyedi kérésre készítette el az üzem az Alsóvárosi temetőbe.

Habár Veszprémben a Wienerberger termékek népszerűek voltak, érdemes alaposabban megfigyelni a Ruttner-ház romantikus tagozatait, ugyanis a wagrami gyár terrakottáival mutatnak azonosságot. A zárópárkány alatti ívsor teljesen megegyezik az - 1840-es évek második felében épült - szombathelyi Bagolyvár wagrami eredetű félköríves motívumsorozatával. 

Az indás akrotérionok szintén egy szombathelyi épületen, a Kőszegi utca 35. számú - wagrami terrakottákkal gazdagon díszített - házon figyelhetők meg. A rácsos-törpekonzolos motívum minden részlete egy az egyben megfelel a bad vöslaui Villa Steinberg homlokzatán, illetve a kaposújlaki Somssich-kastély kápolnáján látható - Wagramban készített - terrakottákkal. 

A rozetták pedig megtalálhatók Trisztben, a Miramare kastély kerti épületén, amelynek dekorációs elemeit szintén Wagramból szállították. 

A szögletes szemöldökpárkány, valamint a törpekonzolok igen népszerűek voltak a korban, ezért mindkét gyár rengeteg ehhez hasonló terméket készített. Ilyen egyszerűbb kivitelű, sokszögű konzollal többek között a nagycenki plébániatemplomnál találkozhatunk, amelyre Ybl Miklós nagy valószínűséggel Wagramban készíttette a díszítőelemeket. A Ruttner-ház inda és levélmintás ívmezőjének a pontos mására még nem sikerült rálelnem másik homlokzaton, viszont a levelek kidolgozása, az indák kanyarulatai szoros analógiát mutatnak a wagrami termékek indamotívumaival. 

Érdekes adalék, hogy a Wienerberger üzem a Wagramban tervezett, valamint készített terrakotta tagozatok és szobrok egy részét másolta, mint például az olvasó fiú figuráját, bizonyos frízeket, klasszicizáló tondókat. Így felmerülhet a kétely egyes motívumok kapcsán, hogy azt a példányt valójában melyik üzem gyárthatta. Ennek eldöntésében tudnak segíteni a terrakottákat megjelölő egyedi pecsétek. Eredetileg a Ruttner-ház díszei mázatlanok voltak, később azonban az épület többi részével együtt világos lilás festést kaptak, ezzel elfedve a terrakotta felületét. Habár a helyreállítási munkálatok során egyelőre nem kerültek még elő a V. BRAUSEWETTER, WAGRAM feliratú pecsétek, azonban feltűntek a terrakották cikkszámai.

 A különféle terméktípusok - a katalógusnak megfelelően - egyedi számmal voltak ellátva, amit aztán belenyomtak a terrakottákba is. Ilyeneket gyakran megfigyelhetünk a wagrami díszeken, de tudjuk, hogy a Wienerberger gyár is számozta a termékeit.

A beazonosításokat segíthetik még az üzemek mintakönyvei. Sajnos az épületkerámiákat tartalmazó wagrami katalógusok a gyár II. világháborús bombázásában megsemmisültek, csak a kályhákat bemutató változatokat ismerjük. A Wienerberger 1858-as, valamint 1865-ös építészeti katalógusai viszont szerencsésen fennmaradtak. Ezek áttekintése során azonban a Ruttner-ház egyik terrakotta ornamensével sem találkoztam. Ebből kifolyólag és a korábban bemutatott motívumegyezések alapján tehát joggal feltételezhetjük, hogy a Ruttner-ház 1860 körüli átépítéséhez a wagrami gyár biztosította a terrakotta díszeket, ezzel megteremtve a homlokzat egységes romantikus megjelenését.

Pintér Bálint művészettörténész